Amikor elkezdtem az arcfestéssel foglalkozni, az volt a tervem, hogy ha van rá lehetőség és vállalkozó kedvű kismama, pocakokat fogok festeni.
Úgy tűnik ez nálunk még nem annyira népszerű mint külföldön. Összesen ketten jelentkeztek és mire oda került volna a sor, hogy akkor fessünk, elmentek szülni.
Ezek után le is tettem erről, egészen addig amíg ki nem derült, hogy na most már lehet gyakorolni annyit amennyit akarok.
Ma rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert hiába van kéznél a hasam, tükörből fejjel lefelé minden csak nem egyszerű festeni.
De szerintem elsőre igen is jól sikerült az alkotás. A témát Csenge választotta, már csak azért is mert megnyerte a házi fogadást, hiszen a számára annyira várt hírt hallotta tegnap az UH-on. Úton van Lotti (vagy még ki tudja mi lesz a neve).