Voltam olyan rendes és tinikoromban megengedtem egy ismerősömnek, hogy rajtam gyakoroljon. Azt mondta, hogy el fog tűnni, de mivel annyira nem bíztam a tudásában, direkt olyan helyre varrattam, ahol csak a kivételezettek láthatják. Nekem lett igazam. Erre akkor jöttem rá, amikor 3 évvel később még mindig megvolt és egy cseppet sem halványodott.
Ez került a fenekemre. Így legalább az dokik mindig tudták, hogy hova kell az injkeciót beadni :D
Van egy a derekamon, ezt már komolyabb fejjel varrattam egy igazi tetoválómesterrel.
2 évvel ezelőtt amikor visszamentem dolgozni szülés után, úgy gondoltam hogy megajándékozom magam egy újabb alkotással. Azon a nyáron megnéztem a Mucha kiállítást, és az ott szereplő egyik kép folyamatosan vissza-vissza térő kép az életembe, ezért erre esett a választás.
Miskolcon megkerestem Demeter Csabát a Tattoo Orion tulajdonosát, hogy essen neki a hátamnak.
Az eredmény pedig ez lett:
 |
| Photo by Király Lexa |
Tudom így nem az igaz, ezért már kértem időpontot Csabát, hogy a két ábrát dolgozza eggyé, és ha lehet, akkor még vigye is tovább. :) A család még nem tudja, de jön a születésnapom, és ezzel lepem meg magam. Van egy hónapom, hogy rákészüljek.
A kérdést mindig megkapom, hogy mi lesz, ha öreg leszek? Mi lenne akkor lesz egy öreg táncosnő a hátamon, de én akkor is szeretni fogom, mert a múltamat szimbolizálja. Ez olyan mint egy kép rólam még a táncos időkből. (És nagyon valószínű, hogy öregasszonyként nem fogok hátat ki pólókban járni, a dokik meg majd had röhögjenek rajtam.)
De ha szeretnéd jobban megérteni azokat az embereket akik szétvarratják magukat ajánlom figyelmedbe Singer Magdolna: Lelke rajta című könyvét. ( a férjemet még nem bírtam rávenni, hogy olvassa el)
Nagyon tetszik Viki,nagyon!!!
VálaszTörlésÉn is szeretnék,de csak egy picuri csillagot!
El fogom olvasni a könyvet,nagyon érdekel!!!!